Egyre több kutatás elérhető azzal kapcsolatban, ahol vezető halálokként a táplálkozást jelölik meg, de a fizikai aktivitás hiánya is előkelő helyen van a listán. Ezzel együtt egyre több helyen, egyre többféle sport elérhető már Magyarországon is. A felnőtt lakosság mégis nehezen mozdítható. Ezért nagyon fontos, hogy már gyerekkorban elkezdjük a gyerekeknek megtanítani a mozgás szeretetét, a sportok nagyszerűségét.

Mindenféle sportban lehet találni szépséget és van, hogy párhuzamosan is működnek a dolgok. Ilyen a síelés, a korcsolya, amit csak szezonjában űz az ember, amellett, hogy heti rendszerességgel sportol. Sok helyen ma már vannak műanyag-pályás síoktatások, ahova el lehet hordani a gyerekeket tanulni, kis alapokat felszedni. Tudom, sokan a rutinos síelők azt mondják havon az igazi, de azért lássuk be, azt magyarországi viszonylatban nehéz elérni, erősen időjárásfüggő…

De ilyen lehet a korcsolya is. Budapest-szerte elég sok lett a közönségkorcsolyázásra alkalmas helyszín, sok helyen még ingyenes is. Az már manapság elég ritka, hogy befagy egy-egy alkalommal természetes állóvizeink bármelyike, de nem teljesen reménytelen a helyzet, volt már rá példa idén is. És ezek csak a kinti sportok. Számos olyan lehetőség is van, mint pl. az úszás, ami időjárástól nem függ, és igazán akkor megy az ember, ha akar.

Vannak előnyei, ha csapatsportot választ a gyerek, de annak is, ha egyéni sikereket lehet elérni, minden ember habitusának megfelelően választhat ezek közül. Az igazán lényeges, hogy a gyerekeknek alkalmuk legyen magát a sportolás, a fizikai aktivitás örömeit megtapasztalni.

Egy gyereknek ugyanis ez a valódi örömöt, vidámságot jelenti. Nekik még nem azért kell ezzel foglalkozni, mert az ülőmunka mozgásszervi, érrendszeri és emésztési problémákat okozhat. Nem a helytelen táplálkozás okán bekövetkező elhízás miatt kell fizikailag sanyargatniuk magunkat amúgy is lusta felnőttként. Gyerekként nincs félelemérzet, ha túl gyorsan síel le egy hegyről, nem lesz kék-lila, ha elesik a jégen – vagy, ha igen, az sem érdekli – ,nem fél a víztől és végtelen mennyiségű rohangálásra képes. Ha nem hagyjuk, hogy ezek az érzések elmúljanak, akkor az a gyerek felnőttként is szeretni fog mozogni, időt fog rá szánni és majd az ő gyerekének is meg fogja tudni mutatni, hogy ez miért is olyan nagyszerű dolog.

A magam részéről elég lusta egy ember vagyok és sajna az égvilágon semmi nem kényszerít rá, hogy mozogjak: nem vagyok túlsúlyos, nincsenek mozgásszervi bajaim, simán csak hiúságból szeretnék valamit csinálni magammal már végre. De persze könnyű mindenféle kifogást találni: későn értem haza, most ettem, nincs rá időm, nincs rá pénzem stb.

Szóval. Első kör: vigyük a gyereket sportolni. Második kör: vegyük rá magunkat, hogy sportoljunk. Ehhez azonban azt kellene meglátnom, hogy milyen sport fekszik nekem.

Ezt fogom most elkezdeni, kipróbálni, végigjárni. Majd beszámolok :)